Egy kis falu és a facilitáció esete…
Idén, 20 év után, új polgármesterre lett a kis falunak, ahol én is élek. A hölgy, akire én is szavaztam, eddig is rengeteget tett önkéntesként a faluért, benne egy tettre kész, nagyon proaktív, illetve elkötelezett embert ismertem meg.
Pont ez inspirált engem, felajánlottam neki a szakmai tudásomat, facilitációs képességemet és lelkesedésemet.
Facilitátoként hihetetlen boldogság látni, hogy a hölgy mennyire elkötelezetten hisz a közösség erejében és mennyire fontosnak tartja ezt erősíteni ebben a faluban. Mennyire hisz az emberekben, illetve milyen erős hittel akarja kiaknázni az emberek értékeit. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy különböző tematikájú projekt csapatokat szeretne létrehozni, akik a szakmájuk vagy különleges tudásuk révén valami új, valami jó dolgot fognak létrehozni. Szóval Ő is vallja, „hogy a csapat mindig bölcsebb, mint az egyén”!
Lelkesen vállaltam el, hogy a „Sport kör” elnevezésű csapat első találkozóját levezénylem.
Többször meginterjúvoltam a Polgármester hölgyet és a csapat élére kinevezett hölgyet is arról, hogy pontosan mit szeretnének elérni, látni az első háromórás összejövetel után? Ennek mentén összeraktam a forgatókönyvet és felkészülten, vidáman és hangulatos zenével vártam őket a falu kultúrházának könyvtárában.
A csapat nagy része nem is ismerte egymást, ezért arra is figyelnem kellett, hogy megalapozzam a bizalmat, kicsit megismerjék egymást és felismerjék a többiek személyes és szakmai értékeit.
A forgatókönyv röviden így nézett ki:
- „Vendégkönyv” – humoros bemutatkozás
- Együttműködési alapnormák – alap viselkedési irányelvek
- Ötletbörze – program ötletelés
- Csoportosítás és Priorizálás – legjobb témák, témagazdák, első logikus lépések és határidők
És ez mind csupán három óra alatt!
Őszinte leszek! Nehezen tudtam megtartani az érzelmi semlegességemet, amit egy facilitátornak minden körülmények között meg kell tennie. Elképesztően elhivatott, őszinte és barátságos emberekből állt a csapat. Mindenféle ellenszolgáltatás nélkül dolgoznak más emberekért, a közösségért, gyerekekért és idősekért. Bevallom, nagyon berántott ez a hangulat és a sport témakör.
Van olyan a csapatban, aki itt született, ez neki a világ közepe, van olyan, aki fél éve költözött csak ide. Van köztük harcművész, aki ingyen edzi a nyugdíjasokat és a családnak kedvezményt ad, ha a szülők is beállnak. Van, aki a természet szerelmese, hírnöke, és van olyan, aki egy ismert táplálék kiegészítőket forgalmazó cégnél volt vezető és szakmai tanácsadó (plusz régebben fitnesz versenyző volt most edzőként dolgozik). Van, aki 30 éve mindennap fut, közben gyerekeket edz, akik közül páran az olimpiára is kijutottak. Van, aki sportszerűen táncolt és most a vizek és a vízi sportok szerelmese és van olyan, aki gyermekori súlyfelesleg okozta problémák miatt kezdett sportolni és a sport az élete részévé vált.
A záró körben számomra szívmelengető visszajelzések jöttek:
- „Túlszárnyalta az összejövetel az elvárásomat”
- “Nem gondoltam volna, hogy idáig eljutunk ma”
- „Sokkal többet kaptam, mint gondoltam volna”
- „Már most érzem a szeretetet a csapatban”
Két csodálatos dolog volt jelen aznap, az egyik a csapat volt, a másik pedig a facilitáció!
