Facilitáció az iskolában?

Egy trénerképzés keretében tartott, egynapos Facilitációs program után adtam egy házifeladatot a résztvevőknek. Természetesen később erről beszámolót is kértem tőlük. Íme az egyik lelkes résztvevő visszajelzése:

Mivel jelenleg pedagógusként dolgozom, már egy ideje foglalkoztat, hogy milyen eredményességgel lehet a facilitáció és a tréning eszközeit a kisgyermekek oktatásában felhasználni. Ennek kipróbálására jó alkalomnak tűnt a facilitációs mini workshop házi feladat, amit Kardos Rolandtól kaptunk. A csoporttagok 8-9 éves, 2. osztályos gyerekek voltak. Úgy gondoltam, hogy viszonylag egyszerűen kivitelezhető feladatokat fogok alkalmazni, mivel osztályteremben tartottam, 17 gyerkőccel. 1. Egypont kérdés. – Mindenkinek egy pöttyöt adtam az ujjára – a személyes kontaktus nagyon tetszett nekik. Feladatkiadás: Jelöld a vonalon, hogy érzésed szerint mennyire szeretsz iskolába járni? Itt felhívtam a figyelmüket arra, hogy ne csupán a tanórákra gondoljanak és egyúttal példákat is adtam. (programok, barátok, stb…) Skála: szomorú smiley, nevetős smiley. Az osztály berendezése sajnos nem engedte meg, hogy mindenki egyszerre menjen a kirakott papírhoz, de a gyerekek még nem engedik túlságosan befolyásolni magukat, így került pont középre és a két végére is. Ehhez szervesen kapcsolódott a második feladat: 2. Kártyás feladat: Mi segítene abban, hogy még szívesebben járj iskolába? Nem korlátoztam sem az időt, sem a kártyák számát (itt pots-it-el oldottam meg), a lapokat folyamatosan begyűjtöttem és összekevertem, bár itt az írásnak még nem lehet olyan nagy jelentőséget adni, – volt, hogy meg kellett kérdeznem, hogy ki írta és mit akart leírni, mert olvashatatlan volt.) De a gyerekek egyébként is hangosan reagálnak, amikor a saját művük kerül “közszemlére”. A kártyákat csoportosítva felraktam – a gyerekek határozták meg, hogy melyik lap, melyik csoportba kerüljön. A kiválasztást jól oldották meg és egyetértés uralkodott közöttük. A csoportoknak közösen adtunk nevet és a végén pontozták a csoportokat. Mindenki 1 pontot kapott, mivel sokan voltak. A gyerekek visszajelzéséből azt tudtam meg, hogy nagyon élvezték az órát, mindkét feladat érdekes volt és örültek, hogy kötetlenül elmondhatták a véleményüket. Én is jól éreztem magam a facilitátori szerepben.